Elsőként lássuk a zsizsikovi óriás mankuszt. Ez az állat vagy mi többszörösen meghatározta életemet, sok fordulópont kapcsolódik hozzá, tán ő nekem a legfontosabb. Hogy miért? mindjárt mondom is.

Mikor még kölök voltam, zsenge babafúgató, akkor történt az eset, hogy megpusztult szülém, Maxaportisz, egy ilyen lény pusztította meg szegényt, engem pedig elindított tudós pályámon.
A dolog egész szimplán kezdődött, egyszer Maxaportisszal gurultunk épp a Zsizsik-síkságon, mikor nagy szél kerekedett, de csak amolyan párperces. Egy széllökés viszont gömbölyded testünknek csapott ilyen kis furcsa takonydarabkákat. Azt hiszem, itt kezdődhetett a dolog.
Mikor hazamentünk, én lefürödtem vadul, valamiért mindig tisztaságmániás voltam. Maxaportisz viszont csak lepöckölte magáról a csuladarabkákat azt annyi. Aztán pár nap alatt kis foltok jelentek meg a testén, világossárgás bőrkeményedések. Nem sejthettük akkor még, hogy mivel állunk szemben - én is csak mostani tudásom birtokában tudom rekonstruálni az eseményeket. Ráadásul Maxaportisz akkoriban épp szexuális viszonyt folytatott egy xanturreai italpótlékkal, ami abból állt, hogy a fura hölgyet, vagy mit rákente a testére aztán mindketten nyöszörögtek. Szóval azt hittük, a Szuzannától van a dolog (így hívták a xanturreait).
Na, de ezek a foltok terjedtek. Lassan összeértek. És egyre keményebbek lettek. Elmentünk akkor már egy doktorhoz, de ő csak a fejét (vagy mi) ingatta.
Aztán egy nap hazamegyek, és ott áll Maxaportisz megkövülve. Testét kemény burok fedte, csak néhol csordogált belőle valamilyen zöldes lé. Ekkor veszíthettük el. Szomorú...
Két hétig állt ott a szülém megkeményedve, aztán elkezdett repedezni a burok, majd szétesett. Benne egy kifejlett óriás mankusz mozgolódott. Blökinek neveztem el és ölebemül fogadtam.

Az óriás mankuszok hű társak. Kellően intelligensek, és taníthatóak is. A Blöki negyven évig tartott ki mellettem, 20 év képzés után visszahozta a botot, 10 évre rá már az űrhajómat is beparkolhatta. Ez a faj amúgy békés növényevő, és agresszívnak ható szaporodási módszerét leszámítva teljesen békés jószág.

A mankusz azon kevés faj egyike, mely házilag is létrehozható. Ezen tudományos felfedezésem tett galaxis szerte híressé. A módszer a következő:
    -egy szemeteszacskót szórjunk meg pár használt zsebkendővel és hagyjuk száradni pár napig,
    -dobjunk bele narancshéjat,
    -tegyünk mellé egy kiivott sörösdobozt, vagy pár csepp xanturreai italpótlékot,
    -hagyjuk dolgozni, de két nap múlva helyezzünk a narancshéjak mellé egy átlátszó nejlonzacskót.
És kész. A mankusz kezdeti stációja pár nap alatt megjelenik a narancshéjakkal érintkező nejlonzacskón. Ezt aztán már csak vmilyen testre kell kenni és így tovább...
Fontos, hogy a házilag készített mankusz agresszívabb és butább vadföldi társánál, a módszer kipróbálás semmiképp sem ajánlom, csakis gondos felügyelet mellett. Ezzel a figyelmeztéssel zárom mai beszámolómat!