3 és fél órával Adolf Amudsen letartóztatása előtt
- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!! – Ordította kétségbeesetten Herr Zorád és könnybe lábadt a szeme. Soha többet nem hallotta ezt a dalt.
Tehetetlenül leült hatalmas mahagoni boritású íróasztala mögé és szemügyre vette a kazettát. - Hmmm, milyen érdekes – motyogta csak úgy maga elé és ragacsos nyelvével összeillesztette a darabokat majd visszatekerte a szalagot az elejére és újra lenyomta a play gombot.
- Khmm khmm... Ez most működik? – Sistergés – Na jó szóval ott kezdődik a dolog, hogy a háromszög csillagképek együttállásakor ezen a bizonyos bolygón, amit úgy hívnak hogy... őőő... Pagarada paraga... őőő nna szóval ezek az izék megtámadják az ottlakókat és hát... hmm hmm, szörnyen kínos dolog ez, de elpatkolnak egytől egyig. Kb ennyi jutott most eszembe. Nna mindegy. Stop... – újabb sistergés, majd egy sírástól fuldokló hang – Gyűlöllek te ribanc! – azzal a lejátszó kikapcsolt.
Herr Zorád tátott szájjal nézte az ősrégi lejátszót, amelyet egy Puszta pusztai földönkívülitől vásárolt 10 évvel ezelőtt a benne rejlő szalaggal együtt.... végigfutott a hátgerincén a hideg és kinézett az ablakon a hűvös éjszakába. Három fényes csillag, amelyre eddig sose figyelt fel, határozottan háromszögbe rendeződött. Aztán rápillantott a Tripoli News mai kiadására és összeráncolta a homlokát (vagy mit). Hirtelen lekapott a könyvespolcról egy galaktikus kisszótárt. Tripoli... Olvasta fennhangon és felnyitotta a kisszótárt. Tripoli, Ó Puszta pusztai dialektusban, Pagarada paraga!
- Ez nem lehet véletlen! – kiáltotta Herr Zorád, miközben torkában (vagy hol) hevesen dobogott a szíve a félelemtől. Remgeve kiszólt a titkárnőnek.
- Hívja ide Adolf Amudsent! Most!
Lucsia Xantullia azonnal megérezte a bajt és tárcsázott.
1012 évvel Adolf Amudsen letratóztatása előtt egy Föld nevü bolygón
George Bredock görnyedten hajolt írógépe fölé. Nem tudott mit kitalálni. Később föl-alá járkált a szobájában, de ettől csak még jobban bepánikolt. Nem volt semmi ötlete miközben tudta, hogy holnap van a leadási határidő. Kinézett az ablakon. London egyik külvárosában a High street és a Long square sarkán álló kis ház padlásáról kétségbeesetten bámulta az eget.
Aztán rápillantott UNITRA M1714 S márkájú szalagos orsós magnójára, melyben egy 120 perces Kodak szalag volt befűzve. Pár órával ezelőtt vette föl rá a Chicago együttes „If you leave me now” címü dalát, hogy ezt adja oda barátnőjének Brendának szülinapjára, de fél órával ezelőtt a csaj fölhívta és szakított George-dzsal.
Így hát George unottan arra gondolt: „mindig is utáltam ezt a dalt”. Majd lenyomta a REC gombot és belenyöszörgött az automata mikrofonba.
- Khmm khmm... Ez most működik? ... Na jó szóval ott kezdődik a dolog, hogy a háromszög csillagképek együttállásakor ezen a bizonyos bolygón, amit úgy hívnak hogy... őőő... Pagarada paraga... őőő nna szóval ezek az izék megtámadják az ottlakókat és hát... hmm hmm, szörnyen kínos dolog ez, de elpatkolnak egytől egyig. Kb ennyi jutott most eszembe. Nna mindegy... – aztán Brendára gondolt és elsírta magát - Gyűlöllek te ribanc!
Kiáltotta tehetetlenül, majd lenyomta a STOP gombot. Leült az írógépéhez, belélegezte majd kifújta a levegőt és pötyögni kezdte a betüket.
15 perccel Adolf Amudsen letartóztatása előtt
- Kérem ne tegyék! Kérem! – könyörgött Herr Zorád, de a nő elmosolyodott és tárcsázott egy számot.
- George Szozmóziusz, Tripoli Nyomozó Iroda. Tessék?
- Szörnyü dolog történt! – kiáltotta a nő a kagylóba, miközben a Kalapácsos lesújtott Her Zorádra és Lucsiára.
- Ééén most kicsit helyrepofozom magukat! – Röfögte a Kalapácsos vigyorgó pofázmánnyal, miközben kilyukasztotta Herr Zorád koponyáját és rácsapott mégegyszer az agyvelőre.
- Igen. Herr Zorádot! – nézett rá a véres agydarabkákra a nő.
- Mutasd csak a fejedet te is! – vigyorgott rá Lucsiára a Kalapácsos, de az nem értette mit mond. Viszont felvisított a fájdalomtól, amikor egy hegyes injekciós tű, amit a nő döfött bele hátulról az egyik idegközpontjába hatolt.
- Igen és a titkárnője is, Lucsia Xantullia. – hadarta a nő és kihúzta az injekciós tűt Lucsiából. – Jöjjenek azonnal!
Pár perc és a szétfolyt takony és Herr Zorád borzalmasan kiklopfolt teteme mellett George Szozmóziusz ránézett az őrmesterre.
- Semmi kétség. Ez Amudsen műve. Kapjuk el!
Utolsó kommentek