Invázió

Egy átlagos galaxisban mintegy 300 milliárd csillag van.
A csillagok körül felbecsülhetetlen számú bolygó kering.
Ezek közül 20 milliárd bolygón van meg az esély az élet kialakulására.
Ki is alakult egy pár.
Sokan még nem tudnak egymásról…
Sokan még csak most készülődnek a Nagy Találkozásra…
Sokan lesznek olyanok, akik békével érkeznek…

De még több faj lesz olyan, kiket nem érdekel más, csak: A Hódítás!!!! Ha ha ha ha haaa


(Anonim személy: Paranoiás és skizofrén Elmélkedések. 1 kötet. Az Invázió 1 előtt, 1966)

Egy korhű dokumentum részletes kifejtése:
- részletek a Nagy Könyvekből
- meghívott előadók beszámolói
- zene, tánc...

Utolsó kommentek

Adolf Amudsen kalandjai II.

2008.07.28. 21:51 - Victor Vacendak

3 és fél órával Adolf Amudsen letartóztatása előtt

Herr Zorád Klotzenferren az elejére tekerte az ősrégi orsós kazettásmagnót majd hetedszerre is lenyomta a play gombot. A szteró hifi berendezés újra megszólaltatta a Chicago „If you leave me now” című örökzöld slágerét s Herr Zorád Klotzenferren hátán végigfutott a borzongató hideg, majd akaratlanul lassú tánclépéseket kezdett tenni a szobában. Hosszú karmokban végzödő végtagjait jobbra-balra hullámoztatta. Kicsit megrázta a csípőjét, lassan mozgatta a seggét előre-hátra, előre-hátra úgy ahogy a zene andalító ritmusa diktálta. Vöröses fényben égő szemeit behúnyta, s fejét ingatva egyre hangosabban próbált együtt énekelni Peter Ceterával. A gyönyör határán azonban egyszercsak begyűrődött a szalag. - Mi a fene?! – kiáltotta Herr Zorád és odaúszott magnóhoz. Kétségbeesetten próbálta megállítani de a szalag csak gyűrődött csak gyűrődött, végül egy reccsenéssel elszakadt.

- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!! – Ordította kétségbeesetten Herr Zorád és könnybe lábadt a szeme. Soha többet nem hallotta ezt a dalt.

Tehetetlenül leült hatalmas mahagoni boritású íróasztala mögé és szemügyre vette a kazettát. - Hmmm, milyen érdekes – motyogta csak úgy maga elé és ragacsos nyelvével összeillesztette a darabokat majd visszatekerte a szalagot az elejére és újra lenyomta a play gombot. Sistergés zaja hallatszott. Herr Zorád imádkozni kezdett, hogy megszólaljon a szóban forgó mű. De pechére egy furcsa beszédhang törte meg az izgalmas csendet:

 - Khmm khmm... Ez most működik? – Sistergés – Na jó szóval ott kezdődik a dolog, hogy a háromszög csillagképek együttállásakor ezen a bizonyos bolygón, amit úgy hívnak hogy... őőő... Pagarada paraga... őőő nna szóval ezek az izék megtámadják az ottlakókat és hát... hmm hmm, szörnyen kínos dolog ez, de elpatkolnak egytől egyig. Kb ennyi jutott most eszembe. Nna mindegy. Stop... – újabb sistergés, majd egy sírástól fuldokló hang – Gyűlöllek te ribanc! – azzal a lejátszó kikapcsolt.

Herr Zorád tátott szájjal nézte az ősrégi lejátszót, amelyet egy Puszta pusztai földönkívülitől vásárolt 10 évvel ezelőtt a benne rejlő szalaggal együtt.... végigfutott a hátgerincén a hideg és kinézett az ablakon a hűvös éjszakába. Három fényes csillag, amelyre eddig sose figyelt fel, határozottan háromszögbe rendeződött. Aztán rápillantott a Tripoli News mai kiadására és összeráncolta a homlokát (vagy mit). Hirtelen lekapott a könyvespolcról egy galaktikus kisszótárt. Tripoli... Olvasta fennhangon és felnyitotta a kisszótárt. Tripoli, Ó Puszta pusztai dialektusban, Pagarada paraga!

- Ez nem lehet véletlen! – kiáltotta Herr Zorád, miközben torkában (vagy hol) hevesen dobogott a szíve a félelemtől. Remgeve kiszólt a titkárnőnek.

- Hívja ide Adolf Amudsent! Most!

Lucsia Xantullia azonnal megérezte a bajt és tárcsázott.

 

1012 évvel Adolf Amudsen letratóztatása előtt egy Föld nevü bolygón

 

George Bredock görnyedten hajolt írógépe fölé. Nem tudott mit kitalálni. Később föl-alá járkált a szobájában, de ettől csak még jobban bepánikolt. Nem volt semmi ötlete miközben tudta, hogy holnap van a leadási határidő. Kinézett az ablakon. London egyik külvárosában a High street és a Long square sarkán álló kis ház padlásáról kétségbeesetten bámulta az eget.

Aztán rápillantott UNITRA M1714 S márkájú szalagos orsós magnójára, melyben egy 120 perces Kodak szalag volt befűzve. Pár órával ezelőtt vette föl rá a Chicago együttes  „If you leave me now” címü dalát, hogy ezt adja oda barátnőjének Brendának szülinapjára, de fél órával ezelőtt a csaj fölhívta és szakított George-dzsal.

Így hát George unottan arra gondolt: „mindig is utáltam ezt a dalt”. Majd lenyomta a REC gombot és belenyöszörgött az automata mikrofonba.

- Khmm khmm... Ez most működik? ... Na jó szóval ott kezdődik a dolog, hogy a háromszög csillagképek együttállásakor ezen a bizonyos bolygón, amit úgy hívnak hogy... őőő... Pagarada paraga... őőő nna szóval ezek az izék megtámadják az ottlakókat és hát... hmm hmm, szörnyen kínos dolog ez, de elpatkolnak egytől egyig. Kb ennyi jutott most eszembe. Nna mindegy... – aztán Brendára gondolt és elsírta magát - Gyűlöllek te ribanc!

Kiáltotta tehetetlenül, majd lenyomta a STOP gombot. Leült az írógépéhez, belélegezte majd kifújta a levegőt és pötyögni kezdte a betüket.

 

15 perccel Adolf Amudsen letartóztatása előtt

- Rettentő kellemetlen ez nekem Herr Zorád – mondta a nő és elnyomta a cigijét a mahagoni asztalon heverő hamutartóban. Aztán intett a Kalapácsosnak, aki odalépett a bőrfotelben remegő, egymás mancsát és masszáját körbeölelő Herr Zorádhoz és Lucsia Xantulliához.

- Kérem ne tegyék! Kérem! – könyörgött Herr Zorád, de a nő elmosolyodott és tárcsázott egy számot.

- George Szozmóziusz, Tripoli Nyomozó Iroda. Tessék?

- Szörnyü dolog történt! – kiáltotta a nő a kagylóba, miközben a Kalapácsos lesújtott Her Zorádra és Lucsiára.

- Ééén most kicsit helyrepofozom magukat! – Röfögte a Kalapácsos vigyorgó pofázmánnyal, miközben kilyukasztotta Herr Zorád koponyáját és rácsapott mégegyszer az agyvelőre.

- Igen. Herr Zorádot! – nézett rá a véres agydarabkákra a nő.

- Mutasd csak a fejedet te is! – vigyorgott rá Lucsiára a Kalapácsos, de az nem értette mit mond. Viszont felvisított a fájdalomtól, amikor egy hegyes injekciós tű, amit a nő döfött bele hátulról az egyik idegközpontjába hatolt.

- Igen és a titkárnője is, Lucsia Xantullia. – hadarta a nő és kihúzta az injekciós tűt Lucsiából. – Jöjjenek azonnal!

Pár perc és a szétfolyt takony és Herr Zorád borzalmasan kiklopfolt teteme mellett George Szozmóziusz ránézett az őrmesterre.

- Semmi kétség. Ez Amudsen műve. Kapjuk el!

A bejegyzés trackback címe:

https://invazio.blog.hu/api/trackback/id/tr87590013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása