Egy zilált, nagydarab humanoid kopogtatott be az NW Trieste-i építész kamara ajtaján.
- Azt hiszem a feleségem megcsal. – Mondta köszönés nélkül.
- Bocsásson meg uram, de ezt nem egészen értem. – Mondta elhűlve az íróasztala mögött ülő férfi.
- Megcsal a feleségem… legalábbis azt hiszem… A barátom, Mrs. Tong adta meg az önök címét. Azt mondta, hogy önök tudnak majd segíteni nekem.
Újabb rövid szünet
- Hát nézze uram. Nem akarom önt kiábrándítani, de ez itt nem egy magánnyomozói iroda és én nem vagyok magánnyomozó. Én építész vagyok! … Nem is tudom, mikor bejött az ajtón, biztos látta a feliratot! „Fővárosi Építészeti Kamara”. A FÉK. Ez a kis szövetség magába foglalja az összes tervezőt, aki NW Trieste városában dolgozik. Épületeket tervezünk, irodaházakat emelünk, bevásárlóközpontokat nyitunk, gyárakat húzunk fel… Az én nevemhez fűződik például majdnem a teljes 88-as Sugárút. A házak, üzletek, parkolók, szállodák… mint mondtam, építészek vagyunk, és én vagyok a kamara alelnöke.
- De Mrs. Tong a barátom azt mondta, hogy…
- Kérem uram! Szerintem az ön barátja tréfát űzött magával. Javaslom, keressen egy valódi magánnyomozót.

Mély csönd

- Igen… azt hiszem elnézést kell, hogy kérjek öntől, hogy így berontottam... Sajnálom. Én nem is értem, hogy gondolhattam ezt az egészet… Beszélni fogok Mrs. Tonggal.
- Nem történt semmi. Ilyesmi bárkivel előfordulhat. – Mosolygott a férfi. – Viszontlátásra.
- Viszlát. – Mondta a vendég. Aztán imbolygó lassú léptekkel az ajtó felé vette az irányt. Ekkor az ablak felé néző bőrfotelből váratlanul egy rekedtes lassú hang szólalt meg.
- Várjon!

A férfi megfordult az ajtóból.

- Az ön neve Bob Bikafos! Igaz? – Kérdezte a fotel rekedtes hangja.
- Igen. De hát honnan tudja?
- A 6ik kerületben lakik igaz? A Napos Oldal negyedben. Abban a tíz emeletes régi házban, melynek hátsó udvara most a Gazdasági Ipari Egyesület egyik üveg irodakomplexumára néz?
- Igen igen… de hát h…

- Ó. Én terveztem azt a 10 emeletes házat. Az első munkám volt. 40 évvel ezelőtt… Akkoriban gyakran voltak rémálmaim arról, hogy lebontják. De nem! Még most is áll. Pedig a város egyre gyorsabb ütemben változik. Egyre több régi házat bontanak le, hogy a helyükbe új, modernebb és magasabb lakóházakat építsenek!
- Kérem, Rosenberg bácsi! – Szólt az építészkamara alelnöke hatalmas íróasztala mögül.
- Csönd legyen Paul! – Rikkantotta Rosenberg a fotelből. – Azt hiszem, segíthetünk ezen a kedves emberen, aki az Één házamban lakik. Mert ez az ember vigyáz az épületre. Ügyel arra, hogy a vakolat ne hulljon le, vagy hogy a parketták mindig tiszták maradjanak. Ha a csempe mégis leesik a fürdőszobában, nem kér mástól segítséget, ő maga ragasztja vissza! A szemetet nem hagyja rothadni napokig, mint a szomszédja! Az a nyomorult Gorevics! Hanem leviszi. És a kukába dobja, nem mellé!
- Rosenberg bácsi muszáj ezt? – Kérdezte kopasz fejét vakarva Paul.
- Igen muszáj! Nem szoktunk magánszemélyeknek tanácsokat osztogatni. Mi nem! De mivel maga Bikafos úr szimpatikus ember és Mrs. Tong régi ügyfelünk, annyit mondhatok, hogyha ma nem megy el munkába éjszaka, hanem este 10 körül meglátogatja a szomszédját, Gorevics urat, biztos választ kap a feltételezésére…

Bob Bikafos egy szót sem szólt. Merev szoborként még mindig az ajtóban állt és a fotelt bámulta. A rekedtes hang folytatta.
- Mint mondtam, Gorevics úr nem törődik a lakásával. Ha ma este odamegy, kis erőfeszítéssel is berúghatja az ajtaját. A fa korhadt, könnyen törik. A hálószoba közvetlenül az előszobából nyílik szemben. A tapéta ízléstelen és szakadozott. Jobbra a konyha van, csupa mosdatlan evőeszközzel, hánynom kell tőle ha csak látom. Balra a fürdőszoba, mondanom sem kell, a kád sárgállik a vízkőtől. Azt javaslom, azonnal a hálószobájába menjen. Ön ugyebár biztonsági őr a nemrég idevontatott Gázolaj Ház mélygarázsában, a nyugati iparzónában. Iigaz?
- I… igen, de…
- Nem hivatalosan mindig magánál hord egy baseballütőt. Maga kemény fickó. Valószínű, hogy szüksége lesz rá, javaslom, vigye magával…

 Az ajtó ekkor magától kinyílt. A falfehérré változott Bob Bikafos nyelt egyet, majd lassú, döcögő léptekkel kifelé kezdett távozni. A rekedt hang még rikácsolva utána kiáltott.
- Miután végzett az asszonnyal és Gorevics úrral, holnap reggel látogassa meg az Építészeti Kamara biztonsági részlegét a földszint 31.-ben. Kap új munkát. Isten hozta a csapatban!
Bikafos szugerált állapotban bólintott és elment.
- Muszáj volt ez? – Kérdezte Pali rágyújtva egy cigire. – Muszáj állandóan istent játszani?
- Ugyan már! Nem hiszem, hogy Mrs. Tong hibát követett el, mikor ide küldte hozzánk Bikafos urat. Sőt. Szükségünk van az ilyen emberekre. És amit ma éjjel Bikafos úr művelni fog, nem valószínű, hogy azután a városi közbiztonsági hivatalhoz fog fordulni. Hidd el fiam jól jártunk.