Bob Bikafos 6 évesen verte agyon az első áldozatát. Egyik osztálytársa, egy háromlábú szöszpiszok kötözködni kezdett vele az ebédlőben. A szöszpiszok éppen arra készült, hogy „ütődöttnek” nevezze Bob Bikafost, de a szó kimondásának közepénél váratlanul egy villámgyors ökölcsapás véget vetett rövid, de egyszerü kis életének. Csak annyit tudott mondani, hogy, „ütő”. Majd egy pillanattal később a légzőszervi nyilása felnyomódott gombaformájú agyvelejébe, ami aztán véres pempőként, fröccsenve kenődött szét az iskolai ebédlő gondosan sorba rendezett asztalain. Azonmód szörnyethalt.
Nem sok idő kellett és ő volt a kerület ura. A sok szteroidtól és húskonzervtől kis, tömzsi, kopasz görccsé változott és éppen a szomszéd kutyáját akarta büntetésből karóba húzni, amikor meglátta Annamarit az utcán.
Nagy, döngető léptekkel, fújtatva közelítette meg a lányt. Röfögve elé állt és azt mondta.
- Zén nevem Bob. Ki vagy?
Annamari nem szólt egy szót sem. Csak hümmögött, aztán kacéran megvonta a vállát. Bob azonnal szerelmes lett. Ilyen gyönyörű vállvonogatást még soha életében nem látott. Ez volt a legszebb dolog az életében és a gyönyörtől megbicsaklott falcetthangon felkiáltott.
- Csináld ezt mégegyszer!
Annamari újra megvonta a vállát, másnap megesküdtek.
Bobot mintha kicserélték volna. Végleg szakított előző, romlott és bűnös életével. Az öregeket átsegítette az úton, húskonzervet osztogatott a szegényeknek, megvédte a gyengeelméjü pöcökmoszatokat a társadalmi előitéletekkel szemben, baseballversenyeket szervezett a hátrányos helyzetü csavargyári dolgozók gyermekei számára, nyári átnevelőtáborozásra hívta egykori fiatalkorú cellatársait, segélykoncerteket finanszírozott, leszoktatta a csecsemőket a drogoktól, adományozott a Shabbadwa egyháznak és felvirágoztatta a kerületet. Később elvállalt egy nyugalmas éjszakai állást. Biztonsági őr lett a Gázolaj Ház mélygarázsában. Noha gyermekük nem lehetett - hisz Bob magja a rengeteg szteroidtól már réges-rég elszáradt - mégis úgy érezte, ő és Annamari a legboldogabb férj és feleség NW Trieste városában.
Utolsó kommentek