A producerem fél éve nyaggat azzal, hogy látogassak el a Vlagyimír-re. „Jó hely” mondta és utána vigyorogva megveregette a vállam, mire én tökön rúgtam, mert nagyon frusztrált napom volt a elvonókúrán töltött hosszú hetek után. Végül beadtam a derekam, gyorsan fölszedelődzködtünk és irány a Vlagyimír.
Kellemes hely, persze csak miután az ember felhajtott fél üveg J&B-t. Nekem muszáj így kezdenem a napot, ez a gyors bemelegítés, enélkül elveszettnek érzem magam és a kezem is remegni kezd.

A keleti városrész egyik otromba kis utcájában megismerkedem az autentikus szeszfőzés tudományával. Itt a párlatot az ún. gégeollóból nyerik, ami tulajdonképpen egy hosszú cső a végén kerámia edénnyel. A párlat ezen a hőfokon kiégeti a nyelvemet és a szájüregemben gőz képződik. Kénytelen vagyok lehűteni két üveg jéghideg sörrel (egyenesen a tripoli-i Madarask sörüzemből. Ezúton is köszönöm rajongómnak Andy Grünenberg-nek az életmentő folyadékot). Ezután már teljesen úgy érzem, hogy ez a világ legjobb párlata. Kicsit hasonlít az édes whiskey-re, de annál némileg keserűbb. Valóban nem rossz. Ha esetleg ez a műsor megbukna, ide fogok visszavonulni nyugdíjas éveimre.

A producerem határozottan kijelentette, hogy nekem itt az út közepén kell főznöm a sárban. Mert hogy az milyen archaikus. Hát, erre innom kell, mert már tényleg alig bírom cérnával. Remélem ezek a bámészkodók nem fogják megrohanni a zöldséges tálat, úgyhogy inkább gyorsan elfőzöm mindet. Valakik mondták, hogy pár ház föl fog robbanni mögöttem mert épp kitört a forradalom. A producerem jót nevet, mert imádja a hatásvadász dolgokat és ezek a robbanások csak még látványosabbá teszik majd a műsort. Én erre csak annyit mondok, hogy aki nem bírja a forróságot, az ne menjen szakácsnak!

Gyorsan a kezembe veszem Thomas Schaffell márkájú duplafogazatú platinakésemet. Ettől hirtelen megnyugszom és a kézremegés is alábbhagy. Elgondolkodom, hogy fölhajtsak e egy pohárka sumubyodilia-i tiszta vodkát, de úgy döntök hogy ezt az élményt inkább majd a nap végére fogom tartogatni.
Hát akkor lássuk mink van. A mai fogás... izé... Tegnap elfogyasztottam egy sarki kis étteremben egy teljes adagot ebből a moslékból. Pocsék volt, de a felszolgálás első rangú, ezért úgy döntöttem elkészítem a magam módján ezt a lényt.

Az itteniek úgy nevezik, varacskos hangutánzó. Külsőre átlagos termetü pocokféle. A helyi vadászok parittyákkal, kézivetőkkel vadásznak rájuk a bolygó erdőiben. Én ezt az igazán szépen kifejlett példányt kaptam meg és a magam szórakoztatására úgy döntök, hogy megtöltöm a belsejét vegyes körettel és aprólékokkal. Ez különleges, kesernyés ízt fog kölcsönözni az amúgy porhanyós, zsenge húsnak. Gyorsan összefűzzük elöl és hátul majd a lángra dobjuk. Ezután hozzáadunk egy kevéske Cherry-t, úgy kb fél üveggel, majd borecetet is. Ebből csak egy hangyányi kell, úgy egy üvegnyi elég is lesz. Végül fogjuk és az egészet negyven percig főzzük. Természetesen ideális esetben találnunk kell egy fedőt, amivel lefedjük.
Ha kész, köretként pusztai nyakvégeket, vagy jól átfőzött bundapépet adhatunk. Én a magam részéről mára befejeztem. Jöhet is az a tiszta vodka, igaz még ragyogóan süt a nap.